egy hónap tündérhegy után

Amilyen lelkesedéssel mentem be tündérhegyre, ugyanúgy jöttem is ki onnan, hogy most gyerünk megmutatjuk, hogy amit bent elértem, kint is megtudom valósítani. Ez ennél, azért nehezebb. Tudtam, hogy nem hoppá tuti egészségesen jövök ki, de azt tudtam, hogy a paráimat, a szorongásaimat és a megfelelési kényszereimet tudom hová tenni. Bent kaptam, ami fontos magamtól, hogy sok mindenről nem én tehetek, ám sokkal könnyebb magamra venni, visszamenekülni a betegségbe és a tünetekbe, mint kizárni azokat. Border-line vagyok a diagnózis szerint, ám nem célom, hogy ez adja meg az identitásom. Minden diagnózis talán olyan, mint a horószkóp, ha elolvasod a többi csillagjegyet, azokban is magadra ismersz. Nem olyan egyszerű ám idekint, a helyzetek ugyanazok, amik vagy eltakarjuk vagy nem néha igenis előhozzák a kissebségi komplexusom és a negatív önértékelést. Minek hazudjak, legfőképp magamnak ne. Igen most azért egy picit szarul vagyok. tudtuk ezt előre, hogy lesz ilyen visszaesés, de bent is volt. Mivel megtapasztaltam ott is, hogy áttudok lendülni a nehezén, nem hagyom, hogy elnyomjon, úgy ezt most is megtudom tenni. Hajrá Balázs önbíztatás! szükség van rá szavakkal is. Agykontroll vagy nevezd bárminek igenis lényeges szóval bíztatnod magad. Különben a buszon is lehet ezt alkalmazni, egy picit eltakart szájjal, halkan. És működik. Csak hogy egy picit igenis értékeljem magam. Amit elhatároztam bent és láttam, látom, mint perspektívát igenis megteremtettem. Elkezdtem szociális asszisztensnek tanulni és szereztem munkát. Hejj balázs ügyes vagy!!! Ilyet is jó mondani az embernek és megsimogatni a saját fejét. Egy hét alatt miután kijöttem tündérhegyről sikerült munkát találnom. Teljesítményes, 3 nap alatt 4 rendszeres támogatót szerezni az utcán egy szervezetnek. Nem sikerült. Mégsem éltem át, mint kudarcot. Jól esett a tapasztalat. Nem adtam föl, de nagyon görcsösen, minden erőmet belefektetve szereztem munkát. Le is betegedtem. Kicsit kiszívott belőlem rengeteg energiát. Most újra töltődöm. Nincs semmi gond sikerül újra erőre kapnom. Mindíg, amibe beleesek, hogy hatalmas lelkesedéssel indul valami, aztán hirtelen kipukkad, ez is különben szindróma és visszagondolva nagyon is ez jellemzi az életemet idáig. Arra is rájöttem bent, hogy nem kell elsíetni, csak nyugodtan szép apró léptégben. Mégis megint elsitettem. Szereztem munkát, elkezdtem tanulni, tehát, amit kitűztem elkezdődött. A tanulás miatt újabb komplexusok jöttek elő, ami eddig mindíg a tanulásnál jelentkezett. Bekell valljam nem tudok könyvből tanulni, mintha megint egy külső megfelelési kényszer akarna gátat szabni a terveimnek. Holott ezt magam tűztem ki magam elé. Egyenlőre olvasom, de megtalálom a módját, hogyan is tud bennem maradni igazán. Nehéz kint, bekell valljam. De meglehet csinálni, mert amit kitűzöl magad elé, azt meglehet valósítani. Ez van most ígyérzem magam egy hónappal tündérhegy után!