Jelenleg 18 éves vagyok(és szűz :) ). A problémámat a tündérhegyen Asperger szindrómának könyvelték el, de ezt én eléggé megkérdőjelezem. Én magam félig-meddig hikikomorinak tartom, ami japánban terjedt el, természetesen találunk máshol is olyan embereket, akik az életük nagy részét a lakásban töltik.
Kiskoromban a mamám nevelt fel anyám helyett, ami rengeteg traumát okozott, ami a mai napig tart. Először is, abbahagytam a beszédet, arról ne is beszéljünk, hogy már akkor is a lakásban töltöttem az életemet, a szüleim meg egyszerűen leültettek a tévé elé, ahelyett, hogy foglalkoztak volna velem.
Óvodába 5 évesen kerültem, ahová több napi sírás után kerültem csak be. A hosszú izoláció után szinte lehetetlenség volt a beilleszkedés, az egyik ovónő állandóan elkülönített a többiektől. Jártam logopédushoz is, aki alig segített nekem, így a beszédhibám miatt évvesztes lettem. Meg is utáltam az óvodát emiatt.
Jöjjön az általános: az alsó tagozatban gyakran gúnyoltak, amit én nem tudtam kezelni, lévén nem tanultam meg, ezért erőszakkal válaszoltam rá minden egyes alkalommal. Nem mertem jól tanulni, mert akkor mindenki utált, természetesen akkor is, mikor lázadtam, hogy írnom kellet. Erős diszgráfiám van, így egyrészt bűnrondán írtam, másrészt lassan, amire sokáig egy tanár se figyelt oda. A számítógépezésbe menekültem, nem nagyon voltak barátaim, mert azt hittem, hogy mindenki bántani akar. Programozó szerettem volna lenni.
Jött a felső tagozat, ekkortól kezdet megváltozni az életszemléletem: egyre jobban érdekelt a zene, jött az első szerelem. Mikor bátyám gitárja a kezembe került, rájöttem, hogy az élet nem csak gépezésből áll, a második szerelmemért fel is áldoztam volna a gépet. Hatodikban már kezdtem tanulgatni, de a gátlásosságom még megmaradt, ennek hatására a második szerelmemet is elvesztettem, ami teljesen összetört, ráadásul az egyik osztálytársam tökéletesen elhitette másokkal, hogy homoszexuális vagyok. Megint nem mertem tanulni, így lemondhattam a középiskoláról. A mostohaapám egyre jobban rámszált, és még visszahúzódóbb lettem. Mindent a depressziómra hárítottam. Nyolcadikban teljesen lemondtam a számítógépről. Meg majdnem az életről is, ha nem kezdek el gitártanárhoz járni. Ráerőltettem magam a műszaki pályára (szülői hatásra), így szakközepet választottam.
Jött egy újabb reménytelen szerelem a nyáron, így tökre leverve indultam szakközépbe. Itt komolyabban bántalmaztak, mert tanultam. A szüleimnek meg kellet felelnem, hátha megjutalmaznak érte, de apám gyenge anyagi helyzete és anyám anyagiassága miatt ez elmaradt. Eléggé elkülönültem, normális lány ezt az épületet elkerüli, nemhogy ide járjon. Többször át akartam iratkozni másik iskolába, de a szüleim megakadályozták, lévén eltávolodnék a tervüktől. A szélessávú internet miatt netfüggő lettem, eleinte próbálkoztam kapcsolatok kiépítésével is, de mostanában csak információkat gyűjtök. Végül áttetek egy másik osztályba, ahol homokosnak hisznek. Mi se kell egy paranoiával küszködő embernek...
Sokat néztem/nézek animét, és több értelmesebb mű (Welcome to the NHK!, Neon Genesis Evangelion...) után rájöttem, hogy ez tovább nem mehet így, de azt se tudtam, mit tegyek. Hosszabb önbíztatás után elmentem a tündérhegyre. Sajnálom, hogy az orvosok nem ajánlottak semmit se, hogy mit tegyek a paranoiámmal, de rájöttem egy csomó dologra. Alig teszek magamért valamit, mások érdekei irányítanak. Elkezdtem átlátni, hogy anyám a pénz miatt dobálja ki a testvéreimet otthonról. Már nem tudom szeretni őt. Gyűlölöm magam. De rájöttem, hogy a szociális képességeim teljesen rendben vannak, csak félek, hogy valami rosszat csinálok, aztán az én hátamon csattan az ostor megint, félek hogy bátanak, hogy kihasználnak, hogy kigúnyolnak a hátam mögött.
Most vagyok az utolsó évben a suliban, állapotilag ugyanott vagyok, mint a tündérhegy előtt, de az ismereteim segítségével már látom a jövőt. Itthagyom ezt a vidéket, nagy valószínűséggel az országot is. Nem maradok fősulin anyám mellet, mert már így is idegroncs vagyok a megfelelési kényszerem miatt. A zene irányába indulok el, de még sokat kell gyakorolnom a gitáron.
Nagy valószínűséggel elkerülő + paranoid + dependens személyiségzavakom van, vagy borderline. Messze vagyok az aspergertől.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
köszönöm Laci, hogy képes voltál ezeket megosztani velünk. nagyon sok bátorság kellett hozzá, de te képes voltál rá. nagyon szurkolok neked.
VálaszTörlésKedves Laci!
VálaszTörlésSzorítok neked, és remélem megtalálod a zenében a kapaszkodót. A közös gitározásra mindig örömmel emlékszem vissza. Hiány maradt utánad Tündérhegyen, mert te egy igazán különleges színfolt voltál, nagyon megkedveltünk.
Ebből a beszámolódból, a tényeken és érzéseken kívül amiket közölsz, az is kiderül számomra, hogy nagyon jól írsz. Ezt nem próbáltad még?
Üdv,
Anna
ezzel teljesen egyetértek, nekem is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha megpróbálnál írogatni, csak úgy hobbiból. nekem is nagyon sokat segít ha problémáim vannak és nem tudom őket senkinek elmondani. hajrá Laci!:)
VálaszTörlésLevél pszichológiai szisztéma felé:
VálaszTörlésSzellemi harcunkba szokásodhoz híven alul maradtál. Bár tisztelem, hogy megint megpróbáltad, pedig szóltam előre, hogy veszteni fogsz. Minek után betaláltam a leggyengébb pontodba, ezáltal látszólagos fizikai erőddel próbálkoztál, de az is könnyen elment, mivel nem kaptál visszaigazolást létedről, így megintcsak beblokkoltál. Sajnálattal közlöm, –melyről már tudsz- hogy a halál már igencsak közel van közlékeny közvetlenségével. Mivel újabb karmákat teremtettél láthatóan nem csak magadnak, esetleges újjászületésedrő még tárgyalni fog a bizottság. Szerencsére, mivel más a dolgom, mint itélkezni, nem vagyok tagja ennek a rendnek, de az elnök úr mindig szivesen lát és kínál táljából, azaz beszélgetni igencsak szeret velem. Nyugalom nem esel majd szóba, legalább is számodra érthetően, mint ahogyan ezt a levelet sem érted…
Legkönnyebben a zombie rendszerhez tudtál alkalmazkodni igen könnyen, és a mai napig azt szolgálod. A feladatod, hogy az igaz embernek megmaradt számotokra gyengének tűnő, a ti szavaitokkal élve pácienseket igyekeztek rájuk mutogatva hazugnak nevezni. A szintén általatok használt hárítás szóról is az a véleményem, hogy a saját önértékelési mi több identitás zavaros probélámitokat vetítitek a másikra, azzal a mízes-mázos önmagatoknak hazudó mivoltotokban, hogy ti segíteni szeretnétek. folyt..
Tény és már egyátalán nem is vitatott, hogy a legnagyobb önbizalom hiánnyal és több velejáró nyomorégsággal élő emberek mennek pszichológusnak. Ha fáj, ha nem, egy így van. Amíg hazudva gyógyultnak tartod magad, de mégsem vagy az, akkor kérdem milyen jogon mersz gyógyítani? Csak azért, mert kitaláltál bevett formákat a kuruzsló mivoltod bevédésére. Közlöm, hogy lebuktál. Ha még mindig azzal hitegeted magad, hogy segíteni tudsz a számodra betegnek vélt embereken, úgy megmaradtál butának, nyugodtan, a te döntésed volt eddig is, mint ahogyan a földre való lelked születése is. Bánt, hogy nem azt tetted egész életedben, ami a feladatod lett volna? Bántana, ha azt mondanám eljátszottad már minden esélyed? Te dolgod. A te bűn tudatod, nem a miénk. Az örökölt mintáidra már rá nem foghatod, mert azt a sarat, amit rád raktad, minden végig gondolás nélkül tovább adtad, azaz a karmádat csak fokoztad. Gratulálunk!
VálaszTörlésÜgyesen a saradból újabb szobrokat hoztál létre, akik mivel észrevették „alkotójuk” hazugságait, ketté törik művedet, ha szerencséd van nem vernek agyon téged. (ki is akart szobrász lenni? Sikerült…)
Bár igaz az is, hogy muslinca szellemiségű emberekkel nem kihívás felvenni a harcot. De azért még tovább fejtegetem. Mivel a doktor úrak szembeni nem csak csatát, hanem a háborút is megnyertem, nem vagyok hajlandó újjabb igaznak tűnő trüköss törött tükreiteknek bedölnöm. Ha van, vagy ha rendelkeztek még, bár kötve hiszem, más minőségű fegyverrel, úgy szívesen megteszem újra, majd eldöntöm, hogy értetek, vagy ellenetek. De lényegében már az sem érdekel, hogy értetek, vagy ellenetek. Ennél vannak komolyabb dolgaim is.
VálaszTörlésNincs szüksége védőbeszédre egy olyan embernek, aki pontosan tudja és érzi, hogy még köze sincsen a bűnösséghez. Az alapvető régen bevált, mind politikai, mind vallási szinten létrehozott irányítási elvet használtátok igencsak korszerűsítve.
Vannak emberek, akiket másnéven angyaloknak is hívhatunk, kiknek hangsúlyozottan az VOLT a feladatuk, hogy rajtatok segítsenek. Már ők is beleuntak ebbe és inkább az igaznak maradt emberekkel foglalkoznak ezek után is. Ha nem éreztél még angyali érintést, sajnos így megbuktál, elvesztél, akár nevezheted pokolnak, is oda jutottál. Pont oda, amivel félelmet keltettél az emberekben. De mivel te tudod a tutifrankót, hogy hogyan lehet halálod után a menyországba jutni. Ügyes voltál, elkell ismerni. De mostmár fordult a kocka.
Mivel a poklot erősítetted létezéseddel, arra koncenráltál, így oda is jutottál. Sajnálattal közlöm, hogy volt elég időd átgondolni érezni a dolgokat. Vége.
VálaszTörlésRendben hát kerek két évet még kaphattok a védőbeszédre, de felőlem más most is beláthatod, bevallhatod, hogy lelkedet mismárolva használtad, ezért eltékozlassz. Tudom, hogy észrevetted, hogy már szintén a nyelvetekkel élve a purgatóriumba sem vesznek fel, ugyanis a jelentkezési lapodat nem is az, hogy későn, de ki sem töltötted, pedig volt pár ezer éved.
Úgy néz ki észrevetted, hogy a kódnyelvedet megfejtettem és mivel megérkeztem, most az én nyelvemen szükséges figyelned pláne látnod. Véget ért a játékod. Azt is bevetted, hogy harcolok ellened, hiszen csodásan tudlak irányítani saját módszereddel, de beleuntam már ebbe és már említve nem ez a dolgom.
Kegyelmet kérsz, vagy már azt sem? Tőlem ugyan megnem kapod, mert már az empátiám felétek többé nem irányúl. Azokat az embereket kiket álságos üzleti hitettekkel átvertetek, ők akiket erősítenem kell. Ha azt hiszed, hogy háborúra buzdítom őket akkor már bevagy szarva. Mert nekünk erős a szarvunk, nem annyira büdös, mint a te szarod, ami még földön sem ad táplálékot, mint a műanyagtrágya. Csak egészségtelen robotoknak való, de élő növényeknek a fának nem. Röviden összefoglalva szart sem ér a munkád. Ja értem, hogy kényelmesen megélsz belőle? Akkor értem… Hazugságból megélni nem szép dolog, de hát mit lehet tenni, ha ez van akkor ez van. Ezzel a mondatoddal mondtál le az igazságról. Már akkor meghaltál mielőtt kívántad volna ezt az életformát, melyben biztosan ugyan, de tévelyegsz.
VálaszTörlésÚgyhiszem érthetően fogalmaztam, tartsd hát ehhez magad!
Nem én öltelek meg, te önmagad.
2010-12-07.